Szívférgesség

A szívférgesség (dirofilariózis) súlyos és potenciálisan életveszélyes betegség kutyákban, macskákban az előfordulási gyakoriság csak mintegy tizede a kutyákban észlelhetőnek. A bántalom okozója egy fonálféreg, a Dirofilaria immitis kifejlett alakjai és lárvái. Az Amerikai Szívféreg Társaság (AHS) rendszeresen publikálja és frissíti a kutya (és a macska) szívférgességének megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó irányelveit, ezeket tekintettük referenciának.

Az ember nem ideális gazda a szívféreg számára, de szerológiai vizsgálattal igazolt fertőzöttség gyakran előfordul a szívférgesség szempontjából endémiás területeken.

Kórokozók

A Dirofilaria immitis nevű fonálféreg, köznapi nevén a szívféreg, a kutya egyik jelentős endoparazitája, macskában ritkábban fordul elő. A Spirurida renden belül az Onchocercidae családba tartozik. A Dirofilaria nemzetség legfontosabb tagja a Dirofilaria immitis, de egy közeli rokon faj, a Dirofilaria repens is okozhat fertőzést kutyában és macskában.

Járványtan

A Dirofilaria immitis és klinikai megjelenési formája, a szívférgesség megtalálható a világ trópusi és mérsékelt éghajlati öveiben, prevalenciája az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Japánban, Ausztráliában és Olaszországban a legmagasabb.

Az USA-ban a szívférgesség terjedését behatóan vizsgálták az utóbbi években. 50 év alatt a betegség egy jól behatárolt, az USA dél-keleti részén található tengerparti területről annyira elterjedt, hogy ma már legalább regionálisan endémiásnak számít mind a 48 egybefüggő területen elhelyezkedő állam mellett Hawaii, Puerto Rico, az Amerikai Virgin Szigetek és Guam területén, illetve a kanadai tartományok többségében is. Ennek a hátterében a déli területekről származó vadász- és tenyészkutyák, illetve a katonaság és a lakosság tulajdonában álló kutyák forgalmának növekedése, valamint a vadon élő kutyafélék (pl. a kaliforniai prérifarkas) elterjedése áll. Amint kialakul egy mikrofilaraemiás rezervoár az állatorvosi ellátáson kívül eső kutyákban és vadon élő kutyafélékben, a betegség elleni mentesítés sokkal nehezebbé válik.   

Európában úgy tűnik a szívférgesség még mindig nagyrészt a dél-európai országokra, pl. Portugáliára, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Szlovéniára, Bulgáriára, Romániára, Görögországra és Törökországra korlátozódik. De jelentettek már eseteket Magyarországról, Szlovákiából és a Cseh Köztársaságból is. A fertőzöttséget Szerbiában és Horvátországban a „sporadikus” besorolásból már az „előfordul” kategóriába sorolták. Az alábbi térképen tájékozódhat a szívférgesség európai előfordulásáról: CVBD World Occurrence Map. Európában a legnagyobb endémiás területnek az Észak-Olaszországban található Pó medence számít, ahol szívférgesség prevalenciája kutyában 50%, de akár 80% is lehet. Ahogy nő a kutyájukkal együtt utazó turisták száma, egyre nőhet a terjedés kockázata is.

Átvitel

Ebben a családban minden fonálféreg faj, így a Dirofilaria immitis fejlődéséhez is kell egy ízeltlábú vektor és egy emlős gazda. Első lépésként a nőstény szívférgek mikrofiláriákat ürítenek az gazdaállat véráramába. A szúnyogok a fertőzött állaton történő vérszívás során fertőződnek a mikrofiláriákkal. A következő 10–14 nap során a mikrofiláriák a szúnyogok Malpighi-edényeiben átalakulnak fertőzőképes, harmadik stádiumú lárvákká (L3).

Ezután a fertőzőképes lárvák elvándorolnak a szúnyogok fején található szájszervekbe, majd innen jutnak be a következő gazdaállatba – pl. másik kutyába, macskába vagy más fogékony állatba – amikor a szúnyog vért szív. A fertőződés után hetven nappal - vándorlást és vedlést követően - alakul ki a kifejlett féreg a gerinces gazdaállatban. A fertőződés után kb. 6 hónappal jelennek meg a mikrofiláriák a nőstény férgekben.

Ezek a mikrofiláriák nem tudnak kifejlett szívféreggé alakulni, csak miután egy szúnyogban megtörténik a fejlődésük első szakasza. Patens fertőzés, azaz olyan fertőzés, amikor már a mikrofiláriák kimutathatóak a vérből, általában 7-9 hónappal a fertőződést követően alakul ki; ha azonban a fertőzést a keringő antigének (a nőstény férgekből származó glikoproteinek) megjelenésétől tekintjük patensnek a fertőzést, akkor ez már akár 5 hónappal a fertőződést követően bekövetkezhet.

Tekintve, hogy vektorként szolgáló szúnyogfajt/fajokat mindenhol találni, a fertőzés átvitele mindenhol lehetséges, ahol megfelelő klimatikus viszonyok között jelen van egy rezervoár is.

A szívférgesség átvitelének alapvető feltétele, hogy az adott klímán a hőmérséklet és a páratartalom lehetővé tegye a szúnyogpopuláció fennmaradását, és a hőmérséklet elég magas legyen ahhoz, hogy a felvett mikrofiláriák L3 lárvákká tudjanak fejlődni a köztigazdában. Optimális, 26 °C fölötti hőmérsékleten a fertőző lárvaalak 10–14 nap alatt fejlődik ki a szúnyogban. Mivel a szúnyogok szaporodása hőmérsékletfüggő, a szívférgesség átvitelének csúcsidőszaka az északi féltekén júliusra és augusztusra tehető.

Kórfejlődés

Miután a Dirofilaria immitis L3 lárvái a szúnyog vérszívása során bekerülnek a gazdaállatba, elkezdenek növekedni, fejlődni és több hónapig vándorolnak, mielőtt ivarérett férgekké alakulnának. A kifejlett szívférgek főként a gazdaállatok tüdőartériáiban találhatók meg. Ritkán a jobb szívkamrában és a kapcsolódó nagy erekben (vena cava cranialis és caudalis) is találhatunk férgeket. Ritkán ektópiás helyeken, pl. az agyban, a szívben és az aortában is előfordulhatnak.

A Dirofilaria „utódai”, a mikrofiláriák 6–7 hónappal azután mutathatóak ki a perifériás vérben, hogy a fertőző lárvaalak egy fertőzött szúnyog vérszívásakor bejutott a gazdaállatba (prepatens periódus). A hím (10-15 cm hosszú) és a nőstény (25-30 cm hosszú) szívférgek kutyában átlagosan 5–7 évig élnek.

A fertőzött kutyákban gyakori a mikrofilariaemia, azaz a szívféreg utódainak jelenléte a vérben. Azonban nem minden szívféreg fertőzöttség esetén jelennek meg mikrofiláriák a vérben. Ezt hívjuk okkult szívféreg fertőzöttségnek és kialakulásának több oka is lehet: a fertőzöttséget azonos ivarú szívférgek okozzák, a gazda immunválasza befolyásolja a keringő mikrofiláriák megjelenését, és a legfontosabb, a szívférgesség megelőzésére szolgáló készítmények alkalmazása.

Elváltozások a vérerekben

A betegség kórfejlődésének első lépése a tüdőartériák endothel rétegének károsodása.

Az aktiválódott neutrophil sejtek kitapadnak az endothelium felszínére és behatolnak a felszínen lévő endothelsejtek közé. A felszínre kerülő endothelium alatti rész nagymértékű vérlemezke-kitapadást és -aggregációt indít meg. Az endotheliumot érintő változásokat követően az intimában folyadék halmozódik fel és megvastagodik, leukocyták törnek be az érfalba és a felszabaduló növekedési faktorok hatására a simaizomsejtek osztódni kezdenek és az endovasculáris felszín felé vándorolnak. Mindennek eredményeképp villusok jelennek meg az artériák belső felszínén, ami egyenetlen, bársonyos felszínt eredményez, az artériák ürege beszűkül és csökken a rugalmasságuk.

Elváltozások a tüdőben

A tüdőelváltozások az erekben bekövetkező elváltozások következtében másodlagosan alakulnak ki. Az érintett artériák falán átszivárgó folyadék és fehérje miatt ödéma alakul ki. Egy-egy féreg spontán elpusztulása thromboemboliát és erős gyulladásos reakciókat okozhat. Az ér elzáródása - akár thromboembolia, akár a villosus proliferáció miatt következik be - hipertenziót okoz a tüdőben, ami következményesen a jobb kamrai afterload fokozódásához vezet, és ennek következtében „cor pulmonale” és pangásos szívelégtelenség alakulhat ki a kutyában. A jobb kamra csak a betegség utolsó stádiumában válik érintetté.

Diagnózis

A szívféreg antigének leghamarabb 5 hónappal, a mikrofiláriák pedig 6,5 hónappal a fertőződést követően mutathatók ki. Az adott szívféreg-antigén teszt érzékenységétől függően az antigének megjelenése megelőzheti a mikrofiláriák megjelenését, de előfordulhat, hogy csak néhány héttel utána következik be.

Az antigénteszt a legérzékenyebb diagnosztikai módszer a tünetmentes kutyák szűrésére és a szívférgesség gyanújának megerősítésére is. Az antigéntesztek mostani generációja már képes azonosítani az „okkult” (mikrofilária negatív) fertőzöttségek többségét legalább egy ivarérett nőstény féreg jelenlétekor, és specificitásuk közel 100%. A mikrofiláriák kimutatására irányuló módszerek kiegészítő jellegűek, és javasolt az antigénteszttel egyidőben elvégezni. Ennek elsősorban akkor van jelentősége, ha erős a szívférgesség gyanúja, vagy nem ismert az állat kórelőzménye a szívférgességre vonatkozóan. Ezen felül egyes szívféreggel fertőzött kutyákban az antigénblokkolás jelensége miatt (valószínűleg az antigén-ellenanyag komplexek miatt) is kaphatunk fals negatív eredményt. Ezek a kutyák tehát antigénteszttel negatívak lesznek, de feltehetően mikrofilária pozitívak. Ezzel együtt lesznek olyan esetek, amikor a fertőzött kutyában sem az antigéneket, sem a mikrofiláriákat nem lehet kimutatni.

Antigéntesztek

A keringő szívféreg antigének kimutatására ELISA és immunkromatográfiás módszereken alapuló tesztek állnak rendelkezésre. Mindkét teszttípus bizonyítottan hasznos klinikailag. Az érzékenységbeli különbségek elsősorban akkor jelentkeznek, ha kevés féreg okozza a fertőzöttséget és/vagy alacsony a keringő antigének mennyisége. Egyelőre nincs olyan teszt, ami képes lenne azonosítani a fertőzöttséget, ha csak kifejlett hím férgek vannak jelen az állat szervezetében. Előfordulhatnak fals negatív és fals pozitív eredmények is. Ha a vizsgálat váratlan eredményt hoz, meg kell ismételni, és ha még mindig kétes az eredmény, javasolt független laboratóriumi vizsgálatot kérni.

A keringésben lévő antigének mennyisége közvetlen, de nem precízen meghatározható kapcsolatban áll az ivarérett nőstény szívférgek számával. ELISA tesztekkel mérhető a reakció erőssége, az immunkromatográfiás tesztek azonban nem adnak kvantitatív eredményt. Az antigéntesztek eredményének kvantitatív értékelése erősen spekulatív és egyéb releváns információkkal is össze kell vetni.

Ha kétség merül fel egy gyenge pozitív eredmény kapcsán, a vizsgálat megismétlésével lehet megerősíteni az eredményt, illetve további kétség esetén egy másik vizsgálati módszerhez kell folyamodni, mint például egy másik típusú antigénteszt, a mikrofiláriák koncentrálásán alapuló módszer, vagy a férgek vizualizálása ultrahang vizsgálattal. Kérésre a legtöbb teszt gyártója saját laboratóriumában is elvégzi a minta vizsgálatát, ha nem egyértelmű az eredmény.. A jelenlegi ajánlás szerint minden pozitív antigéntesztet meg kell erősíteni, mielőtt bármiféle terápiát alkalmaznánk.

Fals negatív eredményeket leginkább akkor kapunk, ha a fertőzés enyhe, a nőstény férgek még nem ivarérettek, csak hím férgek vannak jelen és/vagy nem tartjuk be az antigénteszt elvégzésére vonatkozó utasításokat.

Az antigénteszt eredményének értelmezésénél mindig óvatosan kell eljárni, figyelembe véve egyéb releváns klinikai információkat is. Ugyanakkor általánosságban érdemesebb megbízni az antigénteszt pozitív eredményében, mint elutasítani azt, és egy negatív eredmény nem igazolja, hogy az állat nem szívférges - egyszerűen csak az mutatja, hogy az adott vizsgálati módszerrel nem lehetett kimutatni az antigéneket. Valójában a negatív teszteredményeket pontosabb lenne úgy értelmezni, hogy „antigén nem mutatható ki”, és nem „negatív”-ként kezelni.

Mikrofiláriák kimutatása

A legtöbb mikrofilarémiás kutya esetében friss vérben mikroszkóppal felismerhetők a mozgó mikrofiláriák. Dirofilaria fajokra utal, ha a mikrofiláriák inkább egy helyben mozognak és nem előrehaladó mozgást végeznek. Mikroszkóp alatt a mikrohematokrit csőben is észrevehető a mozgás a buffy coat alatt. Ezek a módszerek azonban nem elég érzékenyek olyan vérminták vizsgálatához, amelyekben alacsony a mikrofiláriák száma (50-100/ml). Ezért nem szabad feltételezni, hogy nincsenek jelen mikrofiláriák, amíg legalább 1,0 ml, valamilyen koncentrálásos technikával előkészített vért (módosított Knott-féle módszer vagy membrán filtrációs teszt) meg nem vizsgáltunk. A módosított Knott-féle módszer a legalkalmasabb a mikrofiláriák morfológiájának megfigyelésére és méretük meghatározására, aminek segítségével meg lehet különböztetni a Dirofilaria immitist a nem patogén filária fajoktól, például az Acanthocheilonema (korábban Dipetalonema) reconditumtól. Bár a populáció szűrésénél lehet teljesen az antigéntesztekre hagyatkozni, az antigén-pozitív kutyáknál mindig meg kell kísérelni a mikrofiláriák kimutatását, mivel a mikrofiláriák jelenléte megerősíti a szerológiai eredményt és azt, hogy a páciens a fertőzés rezervoárjaként szolgál.

A módosított Knott-féle módszer: 1 ml EDTÁs vérhez 9 ml 2%-os formalint adunk és centrifugáljuk. A felülúszót elöntjük. A megmaradt mintához metilénkéket (0,1%) vagy metilénzöldet (0,2%) adunk és az üledéket mikroszkópban vizsgáljuk.

Kutyák vérében található mikrofiláriák differenciál diagnózisa (Deplazes, 2006 alapján)

Burok

nincs

nincs

nincs

nincs

Hossz (µm) - hozzávetőleges, festett preparátumban

205-2831

260-3081

213-2402

246-2583

átlag

<2701

>2701

nincs adat

2523

Szélesség (µm)4

5,0-6,5

6,0-8,0

4,0-5,0

5,0-6,0

feji vég

elhegyesedő

tompa

tompa

elhegyesedő

Farki vég

egyenes

kampós és ívelt

kampós és ívelt (csak 30–40%-nál)

egyenes

Savanyú foszfatáz aktivitás5

az anális és a kiválasztó nyílás körül

az anális nyílás körül

egész testre kiterjedő aktivitás

egy-egy folt a test középső részén és az anális nyílásnál; gyűrű alakban a kiválasztó nyílás körül6

Elkülönítés molekuláris vizsgálati módszerekkel

PCR

PCR

PCR

PCR

1Bucklar et al. (1998); 2Whiteley (1988); 3Olmeda-Garcia and Rodriguez-Rodriguez (1994); 4Ducos de Lahitte (1990); 5method: Chalifoux and Hunt (1971); 6Ortega-Mora et al. (1989)

*syn. Acanthocheilonema dracunculoides

Röntgenvizsgálat

Röntgenvizsgálattal lehet a legobjektívebben meghatározni a szívférgesség okozta elváltozások súlyosságát a szívben és a tüdőben. Enyhe fertőzöttség esetén kevés eltérés látható röntgenvizsgálattal. Tipikus esetben a tüdőartéria intralobuláris és interlobuláris perifériás ágai kitágultak, kanyargós lefutásúak és gyakran elágazódnak, főként a rekeszi lebenyekben. Emellett változó mértékű elváltozások láthatók a tüdőparenchymában is. A fertőzöttség progrediálásával és idültté válásával az érelváltozások a tüdőartéria egyre nagyobb ágaiban jelennek meg, és legrosszabb esetben a jobb szívfél is megnagyobbodik.

A szív ultrahangvizsgálata

A kifejlett szívférgek testfala erősen echogén és jellegzetes, rövid, párhuzamos vonalak képében jelenik meg, mintha egyenlőségjelek lennének ott, ahol a képalkotási sík a kanyargó parazitákat átmetszi. Az echokardiográfia biztos diagnózist adhat szívférgesség esetén, és megmutatja a betegség milyen anatómiai és funkcionális változásokat okozott a szívben, mégsem hatékony módja a diagnózis felállításának, főleg enyhe fertőzöttség esetén, mivel a férgek ilyenkor csak a tüdőartéria perifériás ágaiban vannak, ami kívül esik az ultrahang látóterén. Hemoglobinuriás kutyákban igazolható a vena cava szindróma, ha szívférgek láthatók a tricuspidális billentyű nyílásában.

Klinikai tünetek

A szívféreg fertőzöttség klinikai képe függ az állatfajtól (kutya vagy macska), és főként kutyában a betegség fennállásának hosszától, valamint a férgek számától és elhelyezkedésétől. A tünetek súlyossága szerint lehet a betegséget enyhe, közepes vagy súlyos kategóriába sorolni. A kutyák nem feltétlenül mutatják az adott kategória minden tünetét, vagy több kategória tüneteit is mutathatják. Kistestű kutyák általában súlyosabb tüneteket mutatnak még kisebb számú féreg jelenléte esetén is, mint a nagyobb testű kutyák, mivel szívük és ereik kisebbek.

Enyhe betegség vagy szubklinikai stádium:

Közepes súlyosság:

Súlyos állapot:

Kutyában a szívférgesség általában idült lefolyású. A legtöbb fertőzött kutya sokáig nem mutat tüneteket, függően a férgek számától, az egyedi válaszkészségtől és a fizikai aktivitástól. A betegség tünetei fokozatosan alakulnak ki, kezdődhet krónikus köhögéssel, amit esetleg egyre súlyosbodó nehézlégzés és gyengeség követ, esetleg előfordulhat ájulás fizikai aktivitás vagy izgalom hatására. Később, a pangásos jobbszívfél-elégtelenség kialakulásával megnő a hastérfogat, megduzzadhatnak a lábak, illetve étvágytalanság, fogyás és kiszáradás jelentkezhet. Ebben a stádiumban gyakran fordul elő szívzörej a tricuspidális billentyű elégtelensége miatt és szívritmuszavar a pitvarfibrilláció miatt. A hirtelen elhullás ritka, és rendszerint a légzészavar vagy a cachexia következménye.

Vena cava szindróma

Nagyszámú szívféreg természetes elpusztulását követően létrejövő súlyos, spontán thromboembolia miatt a kutyáknál heveny, életveszélyes dyspnoe és haemoptysis (vérköpés) alakulhat ki. Ezen felül még élő férgek is kerülhetnek a tüdőartériákból a jobb kamrába és pitvarba a pulmonaris hypertensio és a jobb szívfél teljesítményének hirtelen csökkenése következtében. A vena cava szindróma kistestű kutyákban gyakori. Előfordulhat, hogy a férgek áthaladnak a tricuspidális billentyűn, amivel billentyűelégtelenséget okoznak. A szindróma rendszerint halálos kimenetelű. A vena cava szindróma tünetei:

Tünetek emberben

A húsevőkben élősködő filária fajok zoonózis kórokozók. Egy-egy esetben az ember megfertőződhet D. immitisszel szúnyogok vérszívásával. Egyes esetekben a férgek vándorolhatnak és tovább fejlődhetnek, tüneteket okozva, vagy anélkül. A férgek leggyakrabban a tüdőben lokalizálódnak (pulmonaris dirofilariózis). Ez röntgenfelvételen szoliter gócos elváltozásként jelenik meg és gyakran tévesen daganatnak diagnosztizálják. A tüdőelváltozás lehet tünetmentes, vagy járhat köhögéssel, esetleg mellkasi fájdalommal. Előfordulhat abortív vándorlás is.

Kezelés és megelőzés

Gyógyszeres kezelés javallt a tünetmentes és a tünetekkel járó esetekben is. A gyógykezelésben adulticid és mikrofilaricid kezelést különböztetünk meg. A tünetekkel járó esetekben szükség lehet kiegészítő kezelésre is.

Adulticid terápia

Az adult szívférgek ellen a trivalens melarzomin-dihidroklorid a választandó szer. Hatékony a Dirofilaria immitis kifejlett alakjai és L5 stádiuma ellen, de nem hat a mikrofiláriákra. Jobban tolerálható, mint a korábbi szerek, de még így is szűk a terápiás sávja. Adulticid terápiát követően gyakran alakul ki szövődményként thromboembolia, főleg nagyszámú féreg jelenléte esetén.

Mikrofilaricid terápia

Az ivarérett nőstény férgek elpusztulását követően a mikrofiláriák még sokáig perzisztálhatnak. Ezért az adulticid terápia után 5–6 héttel mikrofilaricid kezelést kell végezni. Szívférgesség ellen leggyakrabban makrociklikus laktonokat használnak. Ezeknek kifejezetten széles a terápiás sávjuk és hatékonyak a mikrofiláriák, az L3 és L4 lárvastádiumok, illetve egyes esetekben folyamatos alkalmazás esetén a juvenilis és az adult szívférgek ellen is.

A mikrofilaricid terápia szövődménye lehet a felszabaduló mikrofilária antigénekkel szemben kialakuló anaphylaxiás reakció. Ennek kockázata kifejezetten magas kistestű kutyákban, amikor a vérben sok a mikrofilária (>10,000/ml). A mikrofilária mennyiség mérése és frakcionált (több napra elosztott) kezelés alkalmazása segíthet megelőzni az ilyen anaphylaxiás reakciókat.

A szájon át, illetve helyileg alkalmazandó készítmények éretlen lárvaalakok elleni filaricid hatását nagyon alacsony adagok rövid távú alkalmazásával, vagy kis mennyiségek folyamatos felszabadulásával lehet biztosítani, ami azt jelenti, hogy ezek a biztonságos szerek kiemelkedően hatékonyak az előírt adagban és az előírt alkalmazási gyakoriság mellett. Minden szájon át vagy helyileg alkalmazható makrociklikus laktont tartalmazó, megelőzésre szolgáló készítményt 30 naponként kell adagolni. Hatékonyságuk csökkent a negyedik stádiumú lárvaalakok érettebb formáival szemben. Ahogy egyre öregebbek a férgek, annál hosszabb távú alkalmazásra van szükség a magas szintű védelem kialakításához.

Vena cava szindróma

Vena cava szindróma esetén a kezelés a vena cavát és/vagy a jobb pitvart elzáró férgek azonnali, műtéti úton való eltávolítása. A férgeket a jobb oldali vena jugularison keresztül kell eltávolítani hajlékony idegentest fogóval. Két hét thromboembolia-profilaxis melletti gyógyulást követően lehet megkezdeni a kezelést adulticid készítményekkel.

Megelőzés

A kutyák alapvető fogékonysága ellenére a szívférgesség megelőzhető. Mivel a szívférgességre endémiás területeken élő kutyák többsége ki van téve a fertőződés kockázatának, a kemoprofilaxis elsődleges fontosságú.

Még akkor is, ha egy adott országban nem egész évben adottak a feltételek a fertőzés átviteléhez, a széles hatásspektrumú kemoprofilaktikus szerek egész évben való együttes alkalmazása endo- és/vagy ektoparazitaellenes készítményekkel javítja az együttműködési készséget és segíthet megelőzni a fertőződést egyes kórokozókkal és/vagy zoonotikus parazitákkal. A szívférgesség megelőzésére szolgáló készítmények általában makrociklikus laktonok. Ezek a használati utasítás szerinti alkalmazás esetén kiemelkedően hatékonyak. A szájon át vagy helyileg alkalmazható makrociklikus laktont tartalmazó, megelőzésre szolgáló készítményeket általában 30 naponként kell adagolni. A szívférgesség megelőzésére való készítmények egész éves alkalmazása némi biztonságot jelent azokra az esetekre, amikor a rendszeres adag késve kerül beadásra vagy kimarad.

A fertőzés kockázata minimalizálható olyan helyileg alkalmazható készítmények alkalmazásával is, amelyek megakadályozzák az átvitelben szerepet játszó szúnyogok vérszívását és ölő hatással is rendelkeznek. Olyan területeken, ahol nem csak igazi szúnyogok, hanem lepkeszúnyogok és kullancsok is előfordulnak, érdemes lehet széles spektrumú, ektoparazita elleni ölőhatással rendelkező készítményeket használni. A megelőzésként alkalmazott makrociklikus-lakton kezelés egy helyileg alkalmazható, szúnyogok vérszívását gátló (repellens) ektoparaziticid készítménnyel kombinálva akár teljes védelmet adhat a szívférgességgel szemben. Ezen felül a nem endémiás területekről a kutyák beutazását D. immitis endémiás régiókba gondosan meg kell tervezni, vagy akár érdemes meg is akadályozni. Az endémiás területeken élő kutyákat a lakásban kell tartani azokban a napszakokban, amikor a fő vektor aktív.

Macskák szívférgessége

A macska szívférgessége sok tekintetben különbözik a kutya klasszikusnak tekinthető szívférgességétől. A macska, annak ellenére, hogy fogékony gazda, sokkal ellenállóbb a kifejlett Dirofilaria immitis férgekkel való fertőzöttséggel szemben, mint a kutya. A kutyához képest macskában enyhébb a fertőzöttség és kevesebb, mint 6 féreg van jelen. Előfordulhat ugyan súlyosabb fertőzöttség is, de általában 1 vagy 2 férget találunk csak macskában. A macska relatíve kisebb testtömege miatt azonban a néhány féregből álló fertőzöttséget is súlyosnak kell tekinteni a féreg-biomassza mérete miatt.

Macskák hajlamosabbak csak átmeneti tüneteket mutatni, vagy elhullanak még a betegség diagnosztizálása előtt. A fertőzött macskákban ritkán találunk keringő mikrofiláriákat. Ráadásul macskákban okkulttá válik a fertőzöttség, mivel a gazda immunválasza miatt a mikrofiláriák eltűnnek a vérből, és valószínű, hogy reverzibilis módon gátlódik a mikrofilária-termelés is.

Macskában azért van a szívférgességnek kiemelt klinikai jelentősége, mert már néhány féreg is életveszélyes állapotot képes előidézni. Annak ellenére, hogy a tüdőartériában élő kifejlett férgek lokális érgyulladást váltanak ki, egyes macskákban soha nem alakulnak ki klinikai tünetek. Ha mégis látunk tüneteket, azok általában a betegség két stádiumához köthetők: 1) amikor a szívférgek megjelennek a tüdő érhálózatában, illetve 2) amikor a kifejlett férgek elpusztulnak. Az első stádium a fertőződés után kb. 3-4 hónappal következik be. Ezek a korai tünetek a férgek megjelenését követő akut vaszkuláris és parenchymális gyulladásos válasz, illetve az ezt követően elpusztuló férgek miatt alakulnak ki. Ezt a kezdeti stádiumot gyakran diagnosztizálják tévesen asztmának vagy allergiás bronchitisnek, pedig valójában a szívférgességgel összefüggő légzőszervi betegség (Heartworm Associated Respiratory Disease, HARD) tünetegyüttes része. A férgek érésével csökkenek az akut fázisra jellemző tünetek, de kórszövettani elváltozásokat találunk még azoknál a macskáknál is, amelyeknek sikerül megszabadulniuk a fertőzöttségtől. Ha a fertőzöttség eljut a tüdőbe, ott már az élő szívférgek képesek gátolni az immunválaszt. Emiatt sok macska nyilvánvaló káros következmények nélkül képes tolerálni a fertőzöttséget egészen addig, amíg a kifejlett férgek természetes elpusztulásakor a betegség a második stádiumába nem lép. A paraziták bomlása a tüdőben gyulladást és thromboemboliát okoz, ami gyakran elhullást okozó akut tüdőkárosodással jár. Vena cava szindróma ritkán jelentkezik macskáknál, mivel a fertőzöttség általában kevés féregből áll, azonban már 1–2 féreg is okozhatja a tricuspidális billentyű elégtelenségét, ami miatt szívzörej alakul ki.  

Macskánál a szívférgesség klinikai tünete lehet csak bizonytalan rosszullét, de okozhat légzőszervi vagy emésztőszervi (pl. hányás) tüneteket, esetenként neurológiai tüneteket, mindezt heveny vagy akut formában. Leggyakrabban idült légzőszervi tünetek jelentkeznek: tartós tachypnoe, intermittáló köhögés és nehézlégzés.

A szívférgesség nehezebben diagnosztizálható macskáknál, mint kutyáknál, könnyen átsiklik fölötte az ember. A biztos antemortem diagnózishoz gyakran többféle diagnosztikai vizsgálatot is el kell végezni, akár ismételten. A klinikailag leghasznosabb módszerek a szerológiai vizsgálat, a mellkasröntgen és a szív ultrahangvizsgálata. Mivel a macskáknál ritkán vannak mikrofiláriák a vérben, és gyakran csak hímek vagy éretlen alakok okozzák a fertőzöttséget, a diagnosztikai tesztek hatékonysága más, mint kutyáknál. További részleteket talál az Amerikai Szívféreg Társaság (AHS) macskákra vonatkozó irányelveiben.

A kezelés vonatkozásában pedig, ha nincsenek nyilvánvaló tünetek, akkor egy macskánál érdemes időt hagyni a spontán gyógyulásra még akkor is, ha a szívférgesség röntgennel kimutatható a tüdőerekben, vagy a tüdő interstitiumában található elváltozások alapján. A fertőzöttség lefolyását 6–12 havonta érdemes monitorozni szerológiai vizsgálattal, antigénteszttel és a mellkas röntgenvizsgálatával. Akut megbetegedés esetén a macskákat kiegészítő terápiával kell stabilizálni, adulticid szerek (melarzomin-dihidroklorid) alkalmazása általában nem javasolt. Ivermektin alkalmazásával csökkenteni lehet a féregterhelést és a sebészi eltávolítás is szóba jöhet. Végül pedig a megelőzés: a havonta alkalmazandó szívférgesség megelőzésére szolgáló készítmények biztonságosan és hatékonyan alkalmazhatók macskáknál olyan területeken, ahol a szívférgesség kutyában endémiásnak számít. További részletekért ajánljuk figyelmébe az Amerikai Szívféreg Társaság (AHS) macskákra vonatkozó irányelveit.

EM-HU-22-0057