A bőr dirofilariózis okozója a Dirofilaria repens nevű filaroida fonálféreg, amely közeli rokona a Dirofilaria immitisnek, a szívféregnek. A D. immitishez hasonlóan a D. repens is szúnyogok vérszívásával terjed.
A Dirofilaria repens egy feltörekvő zoonózis kórokozó, bár a fertőzés nem terjed közvetlenül emberre a kutyáról, csak szúnyogok közvetítésével. Emberben a fertőzés általában bőr alatti csomók képződésével jár a test felső részén, a szemhez közel, vagy akár a kötőhártya alatt. Ritkábban a belső szervek is érintettek lehetnek, akár a tüdő is. Humán eseteket már több mint 30 országból jelentettek. Európában Olaszországból, Franciaországból, Görögországból ás Ukrajnából jelentik a legtöbb esetet (CVBD World Occurrence Map).
Kórokozók
A Dirofilaria repens (Fonálférgek osztálya: Filaroidea öregcsalád, Onchocercidae család) egy fehéres, fonalszerű féreg (hím 5-7 cm, nőstény 6-17 cm), amelynek kifejlett alakjai főként kutyák bőr alatti kötőszövetében fordulnak elő. Érintett lehet még a vörös róka (Vulpes vulpes) és ritkábban a macska is. A mikrofiláriák a keringő vérben találhatók, ahonnan a szúnyogok a vérszívás során veszik fel őket. A Dirofilaria nemzetség legfontosabb tagja a Dirofilaria immitis, a szívféreg, amely a szívférgesség kórokozója.
Járványtan
A bőr dirofilariózis az óvilágban fordul elő, elsősorban a mediterrán területeken, Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában. Európában a kutya a fő rezervoár. Európában a fertőzöttség endémiás többek között Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, a Balkán félszigeten, Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Olaszországban, de jelentettek már eseteket pl. Portugáliából, Németországból, Svájcból, Ausztriából és Lettországból is.
Európában a Dirofilaria repens ismert vektorai az Anopheles, Aedes, Culex és Coquillettidia nemzetségekbe tartozó szúnyogfajok, Dél-Európában a Culex pipiens pipiens és az Aedes albopictus fajok a fő vektorok.
Átvitel
A D. immitishez hasonlóan a D. repens harmadik stádiumú lárvái (L3) is szúnyogok (főként Anopheles és Aedes, de Culex fajok is) vérszívása során jutnak be a kutya szervezetébe. A gerinces gazdaállatban a lárvák ivarérett alakká fejlődnek, amelyek aztán utódokat, mikrofiláriákat hoznak létre. A szúnyogok a fertőzött állaton történő vérszívás során fertőződnek a mikrofiláriákkal. Az ektoparazitában fejlődnek tovább a lárvák az L3 stádiumig, ami a következő emlőst tudja majd fertőzni. A fejlődési ciklus hőmérsékletfüggő és 22 °C fölött 8–20 napig tart. 18 °C alatt a fejlődés 28 nap alatt megy végbe. Az emlős gazdában az L3 lárvák a bőr alatti kötőszövetbe vándorolnak és itt fejlődnek tovább.
Kutyában a prepatens periódus 189–239 nap (Webber & Hawking, 1955), bár egy frissebb vizsgálat során már a fertőződés után 164 nappal találtak mikrofiláriákat a véráramban (Petry et al., 2015). A Dirofilaria repens egyedei akár 10 évig is élhetnek (az átlag 2–4 év), és a nőstények akár életük végéig hozhatnak létre mikrofiláriákat.
Kórfejlődés
Miután a fertőzött nőstény szúnyog vérszívása során az emlős gazdába átjutnak a Dirofilaria repens harmadik stádiumú lárvái (L3), a bőr alatti kötőszövetbe és egyéb kötőszövetekbe vándorolnak, ahol további két vedlés megy végbe (L3-ból L4, majd kifejlett, de még nem ivarérett féreggé), mielőtt ivarérett férgekké válnak. Általában nem alakul ki gyulladásos reakció vagy kötőszövetes tok az élő paraziták körül, látni lehet, ahogy aktívan mozognak a kötőszövet rétegei között. Bár a kutya D. repens fertőzöttsége nagyon gyakran tünetmentes, számos nem specifikus bőrtünet jelentkezhet, például csomók a bőrben, viszketés, bőr elvékonyodása, viszketés vagy gyengeség.
Diagnózis
Kifejlett féreg
Mivel a Dirofilaria repens főként a bőr alatti szövetekben található, a kicsi, nem fájdalmas, változó elhelyezkedésű csomókat sebészileg ki lehet metszeni további vizsgálatok céljából. A kimetszett mintákat 5%-os formaldehid oldatban vagy alkoholban lehet tartósítani.
A kifejlett féreg hosszú, fehéres színű, szabad szemmel látható megkülönböztető jelei nincsenek. A hímek 5-7 cm, a nőstények 10-17 cm hosszúak. Mikroszkóppal a hímek farki végén láthatók a kicsi, V-alakba rendeződött farokpapillák és a két, egyenlőtlen hosszúságú spiculum.
Mikrofiláriák
A mikrofiláriák kimutatásához alvadásban EDTÁ-val vagy heparinnal gátolt vérre van szükség. A vérmintákból a feldolgozás során el kell távolítani a sejtes elemeket. Ehhez alkalmazható a módosított Knott-technika (lásd a szívférgességnél). Mikrofiláriák hosszúsága 207-360 µm, és 5-8 µm szélesek. Méretben átfedések lehetnek egyéb fajok mikrofiláriáival, ezért azonosításukhoz speciális ismeretek szükségesek.
Kutyák vérében található mikrofiláriák differenciál diagnózisa (Deplazes, 2006 alapján)
Burok
nincs
nincs
nincs
nincs
van, sima és vékony7
Hossz (µm) - hozzávetőleges, festett preparátumban
205-2831
260-3081
213-2402
246-2583
>5507 (660)8
Hossz (µm) - átlagos
<2701
>2701
nincs adat
2523
nincs adat
Szélesség (µm)4
5,0–6,5
6,0-8,0
4,0-5,0
5,0-6,0
5-15
Feji vég
elhegyesedő
tompa
tompa
elhegyesedő
tompa
Farki vég
egyenes
kampós és ívelt
kampós és ívelt (csak 30–40%-nál)
egyenes
Savanyú foszfatáz aktivitás
az anális és a kiválasztó nyílás körül
az anális nyílás körül
egész testre kiterjedő aktivitás
egy-egy folt a test középső részén és az anális nyílásnál; gyűrű alakban a kiválasztó nyílás körül6
Elkülönítés molekuláris vizsgálati módszerekkel
PCR
PCR
PCR
PCR
1Bucklar et al. (1998); 2Whiteley (1988); 3Olmeda-Garcia and Rodriguez-Rodriguez (1994); 4Ducos de Lahitte (1990); 5method: Chalifoux and Hunt (1971); 6Ortega-Mora et al. (1989); 7Euzeby (1981); 8Tarello (2004)
*syn. Acanthocheilonema dracunculoides
**syn. Acanthocheilonema vagy Cercopithifilaria grassii; gyakrabban található bőrszövetben
Míg a Dirofilaria immitis keringő antigénjeinek kimutatására szolgáló tesztek kaphatók, a D. repens kimutatására nincs forgalomban hasonló specifikus szerológiai teszt. Léteznek azonban molekuláris vizsgálati módszerek - pl. multiplex PCR vizsgálatok - a kifejlett férgek, a mikrofiláriák (teljes vérben vagy szűrőpapíron), vagy a szúnyogokban található lárvastádiumok azonosítására.
Klinikai tünetek
A fertőzött kutyák többsége tünetmentes. Vizsgálatkor feltűnhetnek a kifejlett férgek által okozott kicsi, fájdalommentes csomók a bőr alatt. Differenciál diagnosztikai szempontból a bőr alatti duzzanatokkal járó betegségek jönnek szóba. A duzzanat helye változhat, ahogy a férgek vándorolnak a bőr alatti kötőszövetben. A tünetmentes lefolyás mellett leírtak több, nem specifikus bőrtünetet is, például csomókat a bőrben, viszketést, a bőr elvékonyodását, viszketést vagy gyengeséget. Előfordulhatnak kör alakú kopasz területek lichenificatióval, hiperpigmentációval; kipirult és hámló határvonallal. Az elváltozásokat lehet találni a lumbosacralis és a perianális régióban, a scrotumon és műtétek során az izmok közötti kötőszövetben.
Kezelés és megelőzés
A kicsi, nem fájdalmas csomókban található kifejlett férgeket sebészileg el lehet távolítani a bőr alatti kötőszövetből. Klinikai tünetek, pl. bőrduzzanat, bőr alatti csomók és viszketés esetén javasolt a kutyák kezelése bőr dirofilariózis kezelésére alkalmas anthelmintikummal. A pozitív kutyák kezelése is javasolt az emberre való átvitel kockázatának csökkentése érdekében. Hosszú távú kezelés (havonkénti adag, hat hónapon át) egy imidakloprid/moxidektin kombinációt tartalmazó rácsepegtető oldattal hatékonynak bizonyult a Dirofilaria repens kifejlett alakjai ellen és elpusztította a mikrofiláriákat. Ezen felül a moxidektin-tartalmú spot-on kezelés hatékonynak bizonyult a megelőzésre.
A fertőzés kockázata minimalizálható olyan helyileg alkalmazható készítmények alkalmazásával is, amelyek megakadályozzák az átvitelben szerepet játszó szúnyogok vérszívását és ölő hatással is rendelkeznek. Olyan területeken, ahol nem csak igazi szúnyogok, hanem lepkeszúnyogok és kullancsok is előfordulnak, jobb megoldás széles spektrumú, ektoparazita elleni ölőhatással rendelkező készítményeket használni a kórokozó átvitelének megelőzésére.
EM-HU-22-0058
Cikk URL:
Tartalom
Átvitel
- Webber W, Hawking F: Experimental maintenance of Dirofilaria repens and D. immitis in dogs. Exp Parasitol. 1955, 4, 143-64
- Petry G, Genchi M, Schmidt H, et al.: Evaluation of the adulticidal efficacy of imidacloprid 10%/moxidectin 2.5% (w/v) spot-on (Advocate®, Advantage® Multi) against Dirofilaria repens in experimentally infected dogs. Parasitol Res. 2015, 114, Suppl 1, S131-44
Diagnózis
- Bucklar H, Scheu U, Mossi R, et al.: [Is dirofilariasis in dogs spreading in south Switzerland?] Schweiz Arch Tierheilkd. 1998, 140, 255-60 [in German]
- Chalifoux L, Hunt RD: Histochemical differentiation of Dirofilaria immitis and Dipetalonema reconditum. J Am Vet Med Assoc. 1971, 5, 601-5
- Deplazes, P: [Helminthoses of dogs and cats.] In: Schnieder T (ed.): Veterinärmedizinische Parasitologie. 6th edn., 2006, Parey in MVS, Stuttgart, pp 444-520 [in German]
- Ducos de Lahitte J: Epidemiologie des filarioses en France. Pratiq Med Chirurg Anim Compag. 1990, 25, 305-10
- Euzeby J: Diagnostic Expérimental des Helminthoses animales. 1981, ed. „Informations Techniques des Services Vétérinaires“, Ministére de l’Agriculture, Paris, France
- Olmeda-Garcia AS, Rodriguez-Rodriguez JA: Stage-specific development of a filarial nematode (Dipetalonema dracunculoides) in vector ticks. J Helminthol. 1994, 68, 231-5
- Ortega-Mora LM, Gomez-Bautista M, Rojo-Vazquez FA: The acid phosphatase activity and morphological characteristics of Dipetalonema dracunculoides (Cobbold, 1870) microfilariae. Vet Parasitol. 1989, 33, 187-90
- Tarello W: Identification and treatment of Dipetalonema grassii microfilariae in a cat from central Italy. Vet Rec. 2004, 155, 565-6
- Whiteley HE: Your diagnostic protocol for Dirofilaria immitis infection in dogs. Vet Med. 1988, 83, 328-45
További javasolt irodalom
Tartalom
- Baneth G, Volansky Z, Anug Y, et al.: Dirofilaria repens infection in a dog: diagnosis and treatment with melarsomine and doramectin. Vet Parasitol. 2002, 105, 173-8
- Capelli G, Genchi C, Baneth G, et al.: Recent advances on Dirofilaria repens in dogs and humans in Europe. Parasit Vectors. 2018, 11, 663
- Genchi C, Genchi M, Petry G, et al.: Evaluation of the efficacy of imidacloprid 10% / moxidectin 2.5% (Advocate®, Advantage® Multi, Bayer) for the prevention of Dirofilaria repens infection in dogs. Parasitol Res. 2013, 112, Suppl 1, S81-9
- Genchi C, Kramer LH: The prevalence of Dirofilaria immitis and D. repens in the Old World. Vet Parasitol. 2019, 280, 108995
- Guidelines for clinical management of subcutaneous dirofilariosis in dogs and cats. European Society of Dirofilariosis and Angiostrongylosis (ESDA), 2017
- McCall JW, Genchi C, Kramer L, et al.: Heartworm and Wolbachia: therapeutic implications. Vet Parasitol. 2008, 158, 204-14
- Petry G, Genchi M, Schmidt H, et al.: Evaluation of the adulticidal efficacy of imidacloprid 10%/moxidectin 2.5% (w/v) spot-on (Advocate®, Advantage® Multi) against Dirofilaria repens in experimentally infected dogs. Parasitol Res. 2015, 114, Suppl 1, S131-44
- Simón F, Siles-Lucas M, Morchón R, et al.: Human and animal dirofilariasis: the emergence of a zoonotic mosaic. Clin Microbiol Rev. 2012, 25, 507-44
© 2022 Elanco.
