Az oszteoartritisszel összefüggő krónikus fájdalom diagnosztizálása macskáknál

Ha oszteoartritiszről (OA) vagy degeneratív ízületi betegségről (DJD) van szó macskáknál, a diagnózis komoly kihívás elé állítja az állatorvost.

Az oszteoartritisszel összefüggő fájdalom értékelése a rendelőben több okból is problémás macskáknál–mindannyian láttuk már, ahogy az idegen rendelői környezetben a macskák bekuporodnak a hordozó legmélyére, vagy azonnal bebújnak a legközelebbi szekrény alá. Még azok a macskák, akik amúgy elüldögélnek a vizsgálóasztalon, sem feltétlenül szeretik, ha megvizsgálják őket vagy hozzányúlnak bizonyos testrészeikhez–de tudjuk, hogy miért húzódtak el? Fáj valami, vagy csak utálják? A gazdák által szolgáltatott információ alapvető része a diagnosztikai folyamatnak, de nem mindig áll rendelkezésünkre. Sok tulajdonos nincs tisztában az OA tüneteivel, vagy nem veszi észre őket.

Az OA egyelőre nem gyógyítható, a cél a macska fájdalmának menedzselése. Először azonban nézzük meg, hogyan tudjuk diagnosztizálni ezt a „trükkös” betegséget.

Vajon oszteoartritiszben szenved az Ön ügyfelének macskája?

Becslések szerint a macskák 40%-a mutatja az OA klinikai tüneteit, és sokkal többnél találunk a betegségre utaló radiológiai jeleket (1). Egy jelentős vizsgálatban a vizsgált macskák több, mint 90%-ánál találtak degeneratív ízületi betegségre utaló radiológiai jeleket (2). Az OA előfordulási gyakorisága az életkorral nő (2, 3), de a betegség nem csak az idősebb macskákat érinti: a fiatal macskák (még 5 éves kor alatt is) közül is sok lehet érintett (2). Annak ellenére, hogy az adatok szerint a betegség gyakori, sokkal alacsonyabb a diagnosztizált és kezelt macskák száma (4, 5). 

Talán nem meglepő, hogy a kezelt macskák száma nem éri el a vizsgálatok során becsült értékeket, tekintve, hogy a DJD diagnosztizálása több szempontból is kihívást jelent az állatorvosok számára. A rendelői vizsgálattal kapcsolatos nehézségeket már említettük, de nagyon sok macska el sem jut az állatorvosig, csak amikor már előrehaladottá válik a betegség. Sok tulajdonos a szállítás meg az egyéb stresszhatások miatt nem viszi be macskáját a rendelőbe, de valószínűleg sokan vannak azok is, akik nem is tudják, hogy macskájuknak fájdalmai vannak. Macskáknál ritkán jelentkezik sántaság az oszteoartritisz jeleként, a viselkedésbeli változások pedig enyhék, vagy a gazdák tévesen az öregedésnek tudják be (4). A macskák ráadásul el is rejtik a fájdalmat (4, 6).

A macskák oszteoartritiszének fel nem ismerése számos következménnyel jár (4). A macska számára kellemetlenné válnak a mindennapi tevékenységek, például a tisztálkodás, a kaparófa használata, a játék és ugrálás, ezért inkább elkerüli ezeket fájdalom esetén, pedig ezek mind olyan természetes viselkedésformák, amelyek kifejezésére a macskának szüksége van (7). Ha ezek kifejezésére nincs lehetősége, a macska idegessé és stresszessé válik. A stressz és a fájdalom befolyásolhatja a macska-gazda viszonyt is, előfordulhat, hogy a macska nem szereti már, ha felveszik, vagy nem ugrik fel a gazdi ölébe. Az oszteoartritisz által okozott rejtett fájdalom feltárása nem csak a macska jólléte szempontjából fontos, hanem megakadályozhatja a tulajdonos elégedetlenségének kialakulását és erősítheti az ember-állat közötti kapcsolatot. Hogyan ismerhetjük fel tehát az OA tüneteit?

Az oszteoartritisszel összefüggő fájdalom jelei macskáknál (1, 7)

Bár az oszteoartritisz jelei macskáknál enyhék lehetnek, és könnyen észrevétlenek maradnak, a tulajdonos lehet a mi otthoni „szemünk”, ha tudja, hogy mire kell figyelnie kedvencénél:

●      Fel- vagy leugrás előtt tétovázik, másik utat választ vagy inkább elkerüli, hogy ugorni kelljen

●      Lépcsőn le- és felmenetel előtt tétovázik, másik utat választ, vagy inkább elkerüli, hogy lépcsőznie kelljen

●      Nem érdeklik a mozgó dolgok, vagy a játék

●      Általában csökken az aktivitása, kevesebbet szaladgál

●      Nem szívesen mosakszik

●      Megváltozik a társas viselkedése, például többször bújik el

●      Nem mindig az alomtálcába ürít

●      Védekezik, amikor hozzáér valaki

Ha ügyfele jobban megérti az oszteoartritiszt, az segíthet tudatosabban figyelnie a macskáját és gyorsabban észrevenni a változásokat. Az oszteoartritiszes macska viselkedésének változását bemutató képek és animációk nagyon jó vizuális eszközök a gazdák tájékoztatására és bevonására. Ha csak egyetlen változást is észrevesznek, amit az oszteoartritisz miatti fájdalom okoz, hamarabb fordulnak majd állatorvoshoz macskájukkal. Beszámolókból tudjuk, ha rákérdeznek, a tulajdonosok gyakran képesek azonosítani, hogy macskájuk nem szívesen ugrik, vagy nem ugrik olyan magasra, mint régen (1, 7), ezért nagyon fontos, hogy proaktívan–például a vakcinázások alkalmával–kérjünk visszajelzést a gazdáktól.

Sok tulajdonos nem vesz észre más krónikus jeleket, például izomatrófiát a macskáján, ennek ellenére azonban ez egy fontos jel és beszélnünk róla, ha már a macska ott van a rendelőben. Egyes rendelőkben van olyan kiértékelést segítő terület, ahol a macskáknak van lehetőségük mászni vagy játszani. A macska személyiségétől függően hasznos lehet, ha meg tudjuk figyelni a macska mozgását is a tulajdonostól megszerzett információk mellett. Sántaságot ritkán lehet tapasztalni oszteoartritiszes macskáknál, mivel az ízületek általában mindkét oldalon érintettek.

A detektívmunka nagy részét otthon kell elvégezni, ezért egy motivált és az oszteoartritisz tekintetében tájékozott gazda fontos tagja a macska ellátását biztosító csapatnak. A régóta fennálló fájdalom és a hozzá kapcsolódó fizikai változások kezelése nehéz feladat, de jobb alapról tudunk indulni, ha a tüneteket a lehető leghamarabb sikerül észrevenni.

Az oszteoartritisszel összefüggő krónikus fájdalom diagnosztizálása macskáknál

Macskák oszteoartritisszel összefüggő idült fájdalmának diagnosztizálásában a kirakós több darabja is segítségünkre lehet, például:

●      Kórelőzmény/tulajdonosok kikérdezése

●      Alapos állatorvosi vizsgálat

●      Diagnosztikai vizsgálatok, például röntgenvizsgálat

●      Kezelések kipróbálása (próba-szerencse)

A tulajdonosok kikérdezése rendkívül fontos része az OA diagnosztikának macskáknál. Mivel a változások nem feltűnőek és a macskák másképp viselkednek a rendelőben, mint otthon, kulcsfontosságú, hogy információt kapjunk a macska otthoni viselkedéséről. Rendkívül fontos, hogy minden változásra fény derüljön–ne csak arra, amit a macska csinál, hanem arra is, hogy mit nem csinál. A klinikai kiértékelő eszközök–tulajdonosoknak szóló kérdőívek (ezekről később lesz szó)–segíthetnek az erre vonatkozó információ begyűjtésében. Minden macskánál megfigyelhető, alapvető viselkedés a mosakodás és a „körömélesítés”, ezért az, hogy a macska nem szívesen mosakszik, vagy ritkábban használja a kaparófát, fájdalomra utalhat.

Esetleg kérje meg a gazdát, hogy rendszeres időközönként videózza le a macskát, ami tulajdonképpen egy vizuális napló és segít észrevenni a változásokat. Az a leginkább hasznos, ha a videón a macska lépcsőn megy fel vagy jön le, magasra, vagy bútorokra ugrik fel vagy onnan le, kerget valamit vagy szalad (1). Bár a macskák gyakran nem sántítanak oszteoartritisz esetén, de más rendellenességet azért látni, például merevséget, tétovázást ugrások előtt vagy hangosabb leérkezést az ugrások után. Persze a viselkedésváltozás hátterében sokféle ok állhat, nem feltétlenül csak az OA miatti fájdalom. Egyéb krónikus fájdalmak, kognitív zavar, a lakóhely megváltozása vagy a túl ingerszegény környezet mind okozhat viselkedésváltozást macskáknál, de ezekre is hasonló megközelítéssel–a tulajdonos kikérdezésével és a macska átfogó kivizsgálásával–deríthetünk fényt.

A részletes fizikális vizsgálat alapvető része a betegvizsgálatnak és teljes ortopédiai kivizsgálást is kell végezni, ha lehetséges–főleg DJD gyanúja esetén. Amennyire lehetséges, biztosítani kell a macskáknak, hogy kifejezhessék természetes viselkedésüket az állatorvosi rendelőben. Ha a macskát engedjük körbejárni a vizsgálóban, önállóan kijönni a hordozóból, leugrani a vizsgálóasztalról és felugrani a pultra, azzal mind lehetőséget teremtünk arra, hogy megfigyelhessük a viselkedés, vagy a mozgás enyhe változásait.

A diagnosztikai vizsgálatok segítenek megerősíteni vagy kizárni nem csak az oszteoartritisz, hanem egyéb betegségek gyanúját is. A vér– és a vizeletvizsgálat képet ad az általános egészségügyi állapotról, röntgenfelvételekkel pedig megerősíthető a DJD/OA gyanúja. Fontos megjegyezni, hogy a röntgenfelvételen látható elváltozások nem mindig korrelálnak a klinikai tünetekkel (4, 8), de segíthetnek a DJD összpontszám meghatározásában (2) és kizárni egyéb, mozgásszervi fájdalmat okozó betegségeket.

Egyes esetekben előfordulhat, hogy egy próbaként végzett fájdalomcsillapító-kezelés fogja alátámasztani az OA és a krónikus fájdalom diagnózisát. A tulajdonosok nem mindig ismerik fel, hogy macskájuknak mozgásszervi problémája van, amíg nem látják a kezelés utáni különbséget. Azonban azt is fontos elmagyarázni nekik, hogy az idült oszteoartritiszben szenvedő macskák megtanulták a fájdalomhoz igazítani a viselkedésüket, és előfordulhat, hogy nem azonnal fognak visszatérni a korábbi aktivitási szintjükre. A macska OA vizsgálatok során általában néhány hét kezelés után jelentkeztek megfigyelhető előnyök (9, 10). Javasolt a kezelést multimodális megközelítésben végezni. Betegség kezelési tervében a fájdalomcsillapítók mellett szerepelnie kell a környezetgazdagításnak is. A fájdalomcsillapítók mellett kiegészítő kezelésként szóba jönnek az ízületek egészségére ható táplálék kiegészítők, a fogyás, a fizioterápia, vagy például az akupunktúra is.

A macska oszteoartritiszének diagnosztikáját támogató speciális eszközök11

Több fájdalomértékelő skála is létezik a krónikus fájdalom diagnosztizálására és nyomon követésére macskáknál. Három jól ismert pontozási rendszer alkalmazható macskáknál OA esetén, az ezekhez tartozó kérdőíveket a tulajdonosnak kell kitöltenie:

●      Ügyfélspecifikus kimenetel mérése (CSOM)

●      Macska mozgásszervi fájdalom index (FMPI)

●      Montreal eszköz a macskák ízületgyulladásának felmérésére, a gondozó tölti ki (MI-CAT(C))

Mindhárom rendszer kicsit másképp értékeli a krónikus fájdalom hatásait. A CSOM például azt méri, hogy a fájdalom hogyan befolyásolja az adott macskára jellemző tevékenységeket (idő és hely figyelembe vételével), az FMPI 17 standardizált elem segítségével értékeli a mobilitást, a mindennapos tevékenységek elvégzésére való képességet, illetve a más kedvencekkel és emberekkel való kapcsolatot, míg a MI-CAT(C) rendszerben van a legtöbb kérdés az agilitás, a normális viselkedések, a saját magáról való gondoskodás és a fizikai kondíció különböző aspektusaira vonatkozóan (12).

A MI-CAT(C) kérdőívhez tartozik egy MI-CAT(V) eszköz is, amelynek segítségével az állatorvos végezheti el a mozgás és a testtartás értékelését. Nagyon sokat segít, ha a tulajdonosok le tudják videózni otthon a macska megszokott viselkedését.

Ha nem kezelik, az oszteoartritiszhez kapcsolódó krónikus fájdalom negatívan fog hatni a macska jóllétére, napi tevékenységeire és az ember-állat kapcsolatra is. Noha a macska viselkedésének alapos ismerete és a macska ortopédiában való jártasság kulcsfontosságú az oszteoartritisszel összefüggő krónikus fájdalom diagnosztizálásához, a tulajdonosok és az állatorvos közötti együttműködés jelentőségét sem szabad lebecsülni.

EM-HU-22-0055