A bélparaziták okozta fertőzöttség még mindig gyakori a velünk élő kutyákban annak ellenére, hogy rengeteg könnyen alkalmazható készítmény kapható a paraziták elleni védekezéshez.
Dr. Jason Drake, parazitológus szakállatorvos szerint kutyában a bél parazitás fertőzöttségének kialakulásához az alábbi tényezők járulnak hozzá:
● A tulajdonos nem viszi a kutyát rendszeresen állatorvoshoz (vagy egyáltalán nem)
● A tulajdonos nem teljesen tartja be a kezelésre vonatkozó javaslatokat (nem a megfelelő módon alkalmazza a készítményeket, vagy nem egész évben alkalmazza)
● A nem, vagy nem megfelelően kezelt kutyák kontaminálják a közterületeket, kutyafuttatókat
● Vadon élő állatokkal való érintkezés (pl. róka, nyúl, mókus, patkány, prérifarkas, farkas)
„Ezen felül a havonta, vagy negyedévente parazitaellenes kezelésben részesülő kutyákat nem feltétlenül kezelik olyan kombinációval, ami lefedi az összes gyakori parazitát” – állítja Drake.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a galandférgeket és az ostorférgeket nehéz hagyományos módszerekkel diagnosztizálni. Mi akkor a megoldás? Nézzük meg, hogy milyen korlátai vannak a passzív flotációnak, hogyan lehet férgeket kimutatni kutyában, és milyen hatékony módszerek vannak a paraziták elleni védekezésre.
Bélparaziták kimutatása: A bélsár flotációs vizsgálatának korlátai
A rutin bélsárvizsgálat és a széles spektrumú parazitaellenes készítmények biztosítása jó az állatok egészsége és a rendelő bevétele szempontjából is. A Companion Animal Parasite Council javaslata szerint minden kedvencet tesztelni kell és egész évben biztosítani kell számukra a külső és belső élősködők elleni védelmet.
Bár a bélsár passzív flotációs vizsgálata továbbra is gyakran alkalmazott módszer állatorvosi rendelőkben parazitás fertőzöttségek kimutatására, komoly korlátai vannak.
A Veterinary Parasitology című szaklapban nemrégiben publikált tanulmány szerint ijesztően sok bélférget nem mutat ki a hagyományos, passzív flotációs eljárás (1).
A vizsgálat során (amelyben Drake is részt vett) egy kutatócsoport 97 természetes úton fertőződött kutya teljes emésztőcsatornájának tartalmát vizsgálta meg.
A vizsgálatba bevont kutyák bélsármintáit nátrium-nitráttal végzett passzív flotációval és szukróz oldattal végzett centrifugálás után vizsgálták. Fonálféreg-antigének bélsárban való kimutatására szolgáló teszteket végeztek 92 kutya fagyasztott bélsármintáin.
A vizsgált kutyák kb. kétharmada volt fonálférgekkel fertőzött, és több mint felében találtak galandférgeket. „Ugyan ezek menhelyi kutyák voltak, de ez az eredmény jól reprezentálja azt, hogy minek vannak kitéve, mivel fertőződhetnek a kutyák, ha nincsenek rendszeresen féregtelenítve” – mondta Drake.
A leggyakrabban az alábbi 3 bélféreg fordult elő: Dipylidium caninum, Ancylostoma caninum, és Trichuris vulpis. A vizsgálat szerint a bélsár flotációs vizsgálata önmagában nem mutatta ki a bélféreg fertőzöttségek 15,6–93,7%-át, fajtól függően.
A vizsgált kutyákban a galandféreg fertőzöttségek közül a Dipylidium caninumot az esetek 96%-ában, a Taenia fajokat pedig 86%-ában nem mutatta ki. „A galandféreg fertőzöttségek túlnyomó többségét nem mutatták ki az állatorvosok és a laboratóriumok által használt diagnosztikai módszerek – figyelmeztet Drake, A meglévő technikák nem igazán jók galandférgek kimutatására.”
Ráadásul a vizsgált kutyákban az ostorféreg-fertőzöttségek egyharmadát sem lehetett kimutatni passzív flotációval.
Egy másik, a Veterinary Therapeutics szaklapban publikált tanulmány kifejezetten azt vizsgálta, hogy mennyire pontosan lehet féregpetéket és oocisztákat kimutatni kutyák bélsarából passzív flotációval, kereskedelmi forgalomban lévő tesztekkel és különböző centrifugálásos módszerekkel, három különböző flotációs oldat alkalmazásával. A vizsgálatban arra jutottak, hogy a passzív flotáció kevésbé pontos, mint a centrifugálás, főleg, ha nem megfelelő technikával végzik a flotációt (2).
A végkövetkeztetés: „Az állatorvosi klinikák által alkalmazott, hagyományos passzív flotációs módszerek sok esetben nem mutatják ki a parazitás fertőzöttséget. Centrifugálásos módszerekkel javítani lehet a bélsárvizsgálat érzékenységét” – állítja Drake.
Hibalehetőségek a bélsár flotációs vizsgálatában
A bélsár flotációs vizsgálatával kapcsolatos gyakori tévhitek miatt fals negatív eredményeket kaphatunk a rendelői vizsgálatok során. Drake az alábbi hibalehetőségekre hívta fel a figyelmet:
Túl kevés minta használata: A legtöbb diagnosztikai vizsgálathoz legalább 2–3 g bélsárra van szükség. A rendelőben bélsárminta vételéhez használt kacsok azonban csak kb. 0,1 g bélsarat gyűjtenek be.
Kizárólag passzív flotációt végezni: Bár a rendelőkben inkább passzív flotációt végeznek, a centrifugálás sokkal érzékenyebb. Egy antigénteszt elvégzése a diagnosztikai laboratóriumban végzett centrifugálásos bélsárvizsgálat mellett tovább növelheti a kimutatás érzékenységét.
Nem ismerjük a fals negatív eredmények arányát: „A jelenleg galandférgek kimutatására alkalmazott klinikai vizsgálatok rettenetesen pontatlanok – állítja Drake –, a galandférgeket nem csak flotációval, de még centrifugálásos módszerekkel is nehéz kimutatni.”
Bélparaziták kimutatása a páciensekben
Drake szerint az ideális kimutatási módszer attól függ, hogy milyen parazitátkeresünk: „A gyakori bélparazita fonálférgek, mint az ostorférgek, orsóférgek és kampósfejű férgek kimutatására rendelői körülmények között a módosított Sheather oldattal végzett centrifugálás a legalkalmasabb. Az IDEXX is forgalomba hozott nemrégiben olyan bélsárantigén teszteket, amelyek magas érzékenységgel mutatják ki az ostorféreg-, az orsóféreg- és a kampósfejű féreg-fertőzöttséget.”
Ha viszont egy hasmenéses kutyában keresünk Giardia fajokat, jobb választás a cink-szulfát oldatos centrifugálás, mondja Drake.
„A szedimentáció jobb a nehezebb parazitapeték kimutatására, míg a Baermann módszer alkalmazásával javítható sok tüdőféreg lárva, pl. a Crenosoma vulpis és az Angiostrongylus vasorum kimutatásának érzékenysége” – tette hozzá.
Széles hatásspektrumú védelem a parazitákkal szemben
Annak tudatában, hogy a bélparaziták kimutatása gyakran nehéz, az állatorvosi rendelő munkatársainak át kell érezniük, hogy mennyire fontos az ügyfelekkel rendszeresen beszélni az egész éven át végzett, széles spektrumú parazitaellenes védekezésről.
Mivel galandférgek és ostorférgek is gyakran előfordulnak kutyákban, de nehéz őket kimutatni, Drake azt javasolja, hogy olyan védekezési programot kell alkalmazni, amelynek részeként havonta történik galand- és ostorféreg elleni kezelés. Míg egyes szívférgesség megelőzésére szolgáló készítmények és féreghajtók hatékonyak kampósfejű férgek és orsóférgek ellen, csak néhány készítmény jó galandférgek és ostorférgek ellen.
Drake kiemelte, hogy a külső élősködők elleni védekezés is kulcsfontosságú a parazitás betegségek megelőzésében. Ezek a készítmények alkalmazhatók kifejlett bolhák elpusztítására, bolhafertőzöttség megelőzésére és kezelésére, illetve kullancsfertőzöttség kezelésére és megelőzésére kutyában.
„A jó parazitaelleni védekezés megőrzi a kutyák egészségét és jó közérzetét, és a tulajdonosok abban a megnyugtató tudatban vihetik magukkal kedvenceiket bárhová, hogy védve vannak minden olyan parazitával szemben, amivel más kutyák, vagy vadon élő állatok által látogatott helyeken találkozhatnak” – mondja Drake.
Arra is figyelmeztetett, hogy bár a parazitákra mindig is oda kellett figyelni kedvenceinknél, gyorsan változik a világ és egyes paraziták új helyeken bukkanhatnak fel. „Olyan helyeken emelkedik a paraziták előfordulása, és nő a parazitás fertőzöttség kockázata, ahol korábban csak alacsony volt a kockázat” – mondja Drake. „A külső- és belső élősködőket (ideértve a galandférgeket is) lefedő parazitaellenes védekezési programok alkalmazása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kutyák nyugodtan élvezhessék azt az aktív életmódot, amit manapság biztosítunk nekik.”
Felelősségi nyilatkozat: A szerző kompenzációban részesült az Elanco US Inc. vállalattól a cikk megírásáért.
EM-HU-22-0070
- Adolph, Chris & Barnett, Sharon & Beall, Melissa & Drake, Jason & Elsemore, David & Thomas, Jennifer & Little, Susan. (2017). Diagnostic strategies to reveal covert infections with intestinal helminths in dogs. Veterinary Parasitology. 247. 10.1016/j.vetpar.2017.10.002.
- Dryden, Michael & Payne, PA & Ridley, Robert & Smith, Veatrice. (2005). Comparison of common fecal flotation techniques for the recovery of parasite eggs and oocysts. Veterinary therapeutics : research in applied veterinary medicine. 6. 15-28.
