7 tévhit a kutya bélférgeivel kapcsolatban, ami még mindig tartja magát a gazdák között

 1. tévhit: A kedvencemnek csak akkor van szüksége szívférgesség megelőzésére, ha bizonyos területen élek.

Bár a szívférgesség gyakrabban fordul elő például az USA déli részén, mind az 50 államban (1), illetve Kanada melegebb régióiban, például Ontario és Quebec déli részén is kimutatták már (2).

“Ha egy adott területen alacsony a fertőződés kockázata, az sem jelenti azt, hogy nincs kockázat” – mondja Dr. Christine Heinz-Loomer, állatorvos, MBA, az Elanco Animal Health munkatársa. „Egyetlen fertőzött szúnyog csípése elég ahhoz, hogy átvigye a szívférget. Ennél a betegségnél sokkal egyszerűbb és olcsóbb a megelőzés, mint egy kialakult fertőzés kezelése, arról nem is beszélve, hogy az állat egészsége szempontjából is jobb.”

És mindamellett, hogy a szívférgességet szeretnénk megelőzni, a széles spektrumú parazitaelleni védekezés nem csak a szívféregről szól.

“Ha a kutyát minden hónapban kezeljük fonálférgekre és galandférgekre ható, széles hatásspektrumú belső parazita ellenes készítményekkel, azzal sokféle belső élősködőtől védjük meg őket, nem csak a szívféregtől” – mondta Dr. Susan Little, állatorvos, Ph.D., DACVM parazitológus szakállatorvos, aki az Állatorvosi parazitológiai osztály Regents és Krull-Ewing professzora az Oklahoma Állami Egyetem Állatgyógyászati Központjában. „Tulajdonképpen a világ olyan területein is gyakran használják bélférgek ellen pl. a milbemicin-oxim/prazikvantel tartalmú készítményeket, ahol a szívférgesség nem endémiás.”

2. tévhit: A kutyámnak csak tavasszal és nyáron van szüksége parazita elleni védelemre.

Bár sok tulajdonos alkalmaz külső- és belső élősködő elleni készítményeket az év melegebb hónapjaiban, sokkal hatékonyabb az egész éven át tartó védekezés. Gyakran visszafelé sül el a szakaszos parazitaelleni védekezés, leginkább azért, mert sokan elfelejtik újrakezdeni a kezelést a meleg idő beköszöntével.

Annak érdekében, hogy ügyfeleit rábírja az egész éven át tartó, paraziták széles köre ellen hatékony védekezésre, meg kell értetni velük, hogy a parazitákkal való fertőződés kockázata nem szűnik meg ősszel és télen. Egy friss tanulmány például kimutatta, hogy az USA-ban a kampósfejű féreg fertőzöttség nyár végén és kora ősszel fordul elő leggyakrabban, míg az ostorféreg- és az orsóféreg fertőzöttség prevalenciája télen éri el a csúcsát (3).

Az éghajlatváltozás is befolyásolhatja a paraziták túlélését és átvitelét. Ahogy a kullancsok, bolhák és szúnyogok egyre gyakoribbá válnak bizonyos régiókban, vagy az év egyre hosszabb időszakában aktívak, magukkal hozhatják a galandférgeket, a szívférgeket és egyéb, vektor közvetítette betegségek kórokozóit is.

Ráadásul a tulajdonosok nem feltétlenül tudják, hogy a szívférgesség megelőzésére szolgáló készítmények azokat a parazitákat pusztítják el, amelyekkel a kutya az előző hónapban fertőződött. Ha tehát egy fertőzött szúnyog szeptemberben csípi meg a kutyát, és gazda minden évben októberben hagyja abba a kezelést, akkor a kutyában kifejlődhet a szívférgesség. Mivel egyes szívférgesség megelőzésére használt készítmények hatnak a bélférgekre is, a kutya elveszítheti a kampósfejű féreg, az ostorféreg, az orsóférgek és a galandférgek elleni védelmet is, a használt készítménytől függően.

„Tudjuk, hogy ezek a paraziták megbetegíthetik a kutyát (és egyes esetekben zoonózist is okozhatnak), és a nagy annak a kockázata, hogy a kutya találkozik velük, főleg, ha gyakran találkozik más kutyákkal” – mondta Heinz-Loomer. „Fontos megértetni a tulajdonosokkal, hogy érdemes a szívférgesség kockázatán túl inkább egy szélesebb körű parazitaelleni (beleértve a bélférgeket is) védekezésben gondolkodni.”

3. tévhit: A kutyám nem lehet férges, mert nem láttam férgeket.

Sok tulajdonos tévesen azt gondolja, hogy ha a kutyának belső élősködői vannak, annak látható jelei is vannak, például férgek a kutya bélsarában. Azt nem tudják, hogy sok esetben a kedvencek semmilyen tünetet nem mutatnak fertőzöttség esetén.

„Meglepő módon a belső élősködőkkel fertőzött kutyák többsége nem mutat klinikai tüneteket, főleg kezdetben” – állítja Dr. Kathryn Duncan állatorvos, aki parazitológia rezidens az Oklahoma Állami Egyetem Állatorvosi fakultásán. „Kezelés hiányában azonban idővel súlyosbodhat a kórfolyamat, és a fertőzés intenzitása is erősödhet, ahogy a kutya újra meg újra visszafertőződik a környezetből. A legjobb megoldás a fertőzöttség időtartamának csökkentésére, ha rendszeresen – legalább évente – vizsgáljuk a kutyákat és rendszeresen kapnak megelőző jellegű kezelést.”

4. tévhit: A mi környékünk tiszta. Nálunk nincs gond a parazitákkal.

A bélférgek sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy azt az ügyfelek többsége (vagy akár az állatorvosok egy része) gondolná. Ahogy egyre többen utaznak a kutyájukkal vagy szocializálják őket kutyafuttatókban, folyamatosan változik a parazita-kockázat. Egy vizsgálatban például az USA különböző területein található kutyafuttatókat tesztelték és az eredmények azt mutatják, hogy minden ötödik kutya fertőzött volt bélparazitákkal (4).

„Az állatorvosi rendelőben az egyik legnagyobb kihívás eloszlatni a tulajdonosoknak azt a téves elképzelését, hogy az ő kutyájuknak nem lehetnek belső élősködői, mert ők jó gondját viselik” – mondja Duncan. „Miközben a kutyák találkozhatnak a parazitákkal a kutyafuttatóban, a napi sétákon, a napköziben, vagy akár a cipőnkön, ruhánkon is hazavihetjük őket, és már meg is fertőződtek.”

A parazitás fertőzések kockázata azáltal is változik, hogy az állatvédő szervezetek egyre nőnek, és egyre több kutyát utaztatnak át másik államba, vagy akár másik országba. Az ASPCA amerikai állatvédő szervezet például a saját nyilvántartása szerint több, mint 40 000 kutyát szállított 2018-ban az USA-ban (5). Bár az mindenképpen dicséretre méltó, hogy a kedvencek túlszaporodásával kapcsolatos problémák csökkentése érdekében máshol próbálnak az állatoknak otthont találni, ennek azonban az egyik potenciáliskockázata az, hogy új parazitákat hurcolnak be az állatokkal.

Little szerint: „Az ország másik végéből mentett kutyák nagy valószínűséggel fertőzöttek, ha az a terület hiperendémiás szívférgesség szempontjából.” „Ha fertőzött kutyák kerülnek be egy olyan területre, ahol a kutyák kevesebb része kap szívféreg megelőzésére szolgáló kezelést, abból tragédia lehet, mert semmi sem akadályozza meg azt a pár szúnyogot, hogy átvigyék a fertőzést a nem védett kutyákra.”

Ma dinamikusabban változó az egyes páciensek kockázata, mint valaha, ezért rendkívül fontos, hogy az állatorvosok figyelembe vegyék a széles spektrumú parazitaelleni védekezésre vonatkozó ajánlásokat.

5. tévhit: A férgesség nem nagy dolog.

Az ügyfelek sokszor nem csak azt becsülik alá, hogy a paraziták milyen egészségügyi kockázatot jelentenek a kutyájuk számára, hanem azt sem értik meg, hogy a zoonózisok milyen kockázatot jelentenek a családtagjaik számára. És bár azt gondoljuk, hogy erről mindenkinek tud, a valóságban az állattartók nagy része még mindig nincs tisztában a kockázattal.

A tulajdonosok gyakran gondolkodnak úgy, hogy „ez az én kutyámban nem fordulhat elő” – mondta Little. „Pedig a zoonózist okozó paraziták, például a kampósfejű férgek nagyon gyakoriak kutyákban, az USA-ban kutyafuttatót látogató kutyák közül majdnem minden tizedik fertőzött kampósfejű férgekkel.”(4)

A kampósfejű féreg lárvái a talajban fejlődnek a kutyafuttatóban, vagy egyéb olyan helyeken, ahol emberek és kutyák gyűlnek össze, és onnan könnyen megfertőzik a kutyákat és az embereket is. „Az orsóférgek szintén gyakoriak kutyákban, főleg kölykökben, és a peték a talajban évekig túlélnek és fertőzőképesek maradnak” - figyelmeztetett Duncan.

A CDC, az amerikai járványügyi hivatal adatai szerint az USA-ban minden huszadik ember fertőződött már valamikor élete során orsóférgekkel kutyáktól vagy macskáktól (6). Duncan szerint: „Annak ellenére, hogy emberben többnyire nem alakul ki súlyos betegség a fertőzés következtében, a kutyák belső paraziták elleni kezelése nem csak a kutyák, hanem az ember egészségének védelme szempontjából is fontos.”

6. tévhit: Ha negatív a bélsárvizsgálat, akkor a kutya nem férges.

Ugyan állatorvosi rendelőkben a bélsár passzív flotációs vizsgálata az egyik legelterjedtebb módszer, az így kapott eredmény közel sem megkérdőjelezhetetlen. „Centrifugálásos flotációval - akár a rendelőben végzik, akár elküldik laboratóriumba - nagyban lehet növelni annak a valószínűségét, hogy fény derül a fertőzöttségre, de még így is van, ami észrevétlen marad” - állítja Little.

Little szerint az ostorférgesség a második leggyakrabban diagnosztizált fonálféreg-fertőzöttség felnőtt kutyákban, egyes felmérések szerint van olyan régió, ahol a menhelyeken a kutyák közel 40%-a fertőzött ostorférgekkel (7). „Ugyanakkor a fonálférgek közül az ostorférgeket lehet a legkisebb valószínűséggel kimutatni bélsárflotációval, mivel a petéik nehezebbek és kisebb számban is ürülnek, mint a kampósfejű féreg- vagy az orsóféreg-peték” - mondta Little.

Little azt is hozzátette, hogy a galandférgesség szinte mindig észrevétlen marad. Egy vizsgálat során kutyákban a Dipylidium caninumot az esetek 96%-ában, a Taenia fajokat pedig 86%-ában nem mutatta ki a passzív flotáció (7). Egy másik, a galandférgek prevalenciájára vonatkozó nyugat-európai vizsgálat során a kutyák 10,4%-a volt galandféreg-pozitív, ha a hagyományos vizsgálati módszerek mellett bélsárantigéneket is vizsgáltak, míg a kutyáknak csak a 0,2%-át azonosították pozitívként, ha csak bélsárflotációt, vagy csak centrifugálást alkalmaztak (8).

 „Egyszerűen nincs igazán jó diagnosztikai tesztünk a galandférgekre - mondta Little -, valójában az állatorvosok sem mindig tudják, hogy a páciensük galandférgekkel fertőzött, pedig az újabb felmérések szerint a galandférgek gyakoribbak is lehetnek kutyában, mint...a kampósfejű férgek vagy az ostorférgek.”

Ahhoz, hogy a kutyák védettek legyenek a környezetükben gyakran előforduló parazitákkal szemben, Little, Duncan és Heinz-Loomer is havi gyakorisággal végzett kezelést javasol. „Nem hagyhatjuk, hogy a kutya fertőzött maradjon a következő rendelői vizsgálatig, amikor aztán reményeink szerint diagnosztizálni tudjuk a fertőzést - mondja Duncan -, hanem proaktívan kell kezelnünk, figyelembe véve, hogy mennyire gyakoriak ezek a fertőzöttségek.”

7. tévhit: A kutyám védve van – minden hónapban adok neki gyógyszert.

A tulajdonosok nem mindig vannak azzal tisztában, hogy milyen típusú parazitaelleni készítményt adnak a kutyájuknak, és azzal sem, hogy mi ellen véd az adott készítmény, és mi ellen nem.

Heinz-Loomer szerint: ”A tulajdonosok annyi információt próbálnak feldolgozni, hogy a lehető legjobb gazdái lehessenek a kutyájuknak, hogy gyakran belezavarodnak a megelőzésre vonatkozó tudnivalók részleteibe.”

Például a szájon át adott bolha- és kullancs elleni készítményről feltételezik, hogy jó belső élősködők ellen is, pedig nem (vagy nem mindent fed le).

„Bár mi állatorvosok és rendelői alkalmazottak úgy érezhetjük, hogy örökké erről beszélünk – mondja Heinz-Loomer –, az ügyfeleink csak egy évben egyszer vagy kétszer hallják, és szükségük lehet időnként egy felfrissítésre vagy emlékeztetőre, hogy értsék és lássák a folyamatos parazitaelleni védekezés fontosságát.”

Felelősség kizárása: A szerző kompenzációban részesült az Elanco US Inc. vállalattól a cikk megírásáért.

EM-HU-22-0068