Mindannyian jártunk már úgy, hogy önkéntelenül is felszisszentünk egy ízületgyulladásos csípő áttapintásakor, majd ezt egy nehéz beszélgetés követte a tulajdonossal, hogy megértessük vele: a kutyának fájdalmai vannak. Elég gyakran előfordul ez a praxisban, és sajnos sok tulajdonos nem ismeri fel a fájdalmat kedvencénél. A Kisállatgyógyász Állatorvosok Világszövetségének (WSAVA) Fájdalom munkacsoportja ezt problémaként azonosította (1), de nem ez az egyetlen oka annak, hogy a kedvencek nem részesülnek megfelelő fájdalomcsillapításban.

A WSAVA Globális Fájdalom Felmérése szerint a válaszadók (állatorvosok) kétharmada úgy érezte, hogy berögződött nézetek korlátozzák a fájdalom kezelését, és ilyen nézetek nem csak a tulajdonosok, hanem az állatorvosok körében is előfordulnak. (2). Bár a fájdalom felismerésének hiánya volt fájdalomcsillapítás elmaradásának egyik leggyakoribb oka, a WSAVA kifejezetten említi a fájdalommal kapcsolatos tévhiteket, mint a fájdalomcsillapítás egyik akadályát (2).

Az egyes állatfajokban jelentkező fájdalomra vonatkozó ismereteink bővülése és az ismeretterjesztés révén ezek a tévhitek egyre inkább a múlt ködébe vesznek. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy tudjunk róluk és fel is ismerjük őket, hogy a betegeinknek a legjobb ellátást tudjuk biztosítani. A tulajdonosok döntő többsége igenis törődik kedvencével és nem szeretné, ha fájdalmai lennének – de segíteni kell nekik felismerni a fájdalom jeleit és elmagyarázni, hogyan lehet csillapítani a fájdalmat. Nézzük meg részletesen, hogy milyen tévhitek élnek a fájdalomról kutyáknál–és hogyan lehet ezeket eloszlatni.

5 tévhit kutyák idült fájdalmával kapcsolatban

1. Ha a kutya nem „visít fel”, akkor nem fáj

Sokan hallottunk már a gazdáktól olyanokat, hogy „Kicsit merevebb a mozgása, de nincs fájdalma... nem visít fel, vagy ilyesmi.” Ha belegondolunk, ez elég furcsa tévhit. Azok az emberek sem kiáltanak fel minden mozdulatnál, akik súlyos oszteoartritiszben szenvednek. De ez a tévhit makacsul tartja magát, és csak nagyon sok információval és „neveléssel” lehet eloszlatni.

Az igazság az, hogy a kutyák többsége nem jelzi a fájdalmat hangadással–csak a viselkedésük megváltozása árulja el, hogy valójában  mit éreznek. A tulajdonosokkal meg kell értetni, hogy ezek a változások nem egyszerűen amiatt vannak, mert a kutya „öregszik”, hanem a fájdalmat jelzik, akkor is, ha nem kíséri hangadás. Az állatorvosok segíthetnek a tulajdonosok tájékoztatásában, hogy tudják, milyen viselkedésváltozásra kell figyelniük otthon, a kutya a megszokott közegében. A tulajdonosok otthoni körülmények között, a mindennapos tevékenységek közben tudják legjobban megfigyelni kedvencüket és észrevenni akár a legkisebb változásokat is. Nehezebb a változásokat észrevenni az állatorvosi rendelőben, ahol nincs elég hely, nincs elég idő, és a kutya sem a megszokott módon viselkedik.

Egy klinikailag validált mérési eszköz (krónikus fájdalom értékelésére szolgáló eszköz) alkalmazása a rendelőben kiváló alkalmat teremthet a téma felvetésére, a pontszám segítségével pedig vizuális módon lehet a tulajdonost rávezetni arra, hogy a kutyájának fájdalmai vannak. Számos validált kérdőív áll rendelkezésre kutyák krónikus fájdalmára vonatkozóan. (A WSAVA összeállított egy listát, ami itt elérhető.)

2. Az állatok nem úgy éreznek fájdalmat, mint mi

Állatorvosként tudjuk, hogy az állatok éreznek fájdalmat és egyre többet tudunk arról, hogy az ember és az állat által érzett fájdalom mennyire hasonló. Egy friss kutatás során kiderült, hogy a régóta fennálló oszteoartritiszes fájdalom kutyáknál fokozott szomatoszenzoros érzékenységet vált ki, ami valószínűleg központi szenzitizációra utal. (3). Ez alátámasztja, hogy a spontán kutya oszteoartritisz jó modell a transzlációs fájdalomkutatáshoz humán oszteoartritisz vonatkozásában (3). Azt is kimutatták, hogy az ízületi fájdalom zavarja az alvást kutyáknál (4). A különbség az, hogy a kutyák nem feltétlenül mutatják és kommunikálják a fájdalmat úgy, mint az emberek, és ezt kell elmagyaráznunk a gazdáknak. A fájdalom nyilvánvaló jelei csak korlátozottan jelentkeznek még az olyan szociális ragadozófajoknál is, mint a kutya. Nem várhatjuk, hogy a kutya „elmondja”, hogy valami baja van, nekünk kell segíteni az ügyfeleknek felismerni azokat a jeleket vagy viselkedésbeli jellemzőket, amelyek arra utalnak, hogy kedvencüknek fájdalmai vannak. 

A fájdalom felismerésének és kezelésének az is egy akadálya, hogy fajtánkénti különbséget feltételezünk a fájdalomra való érzékenységben. Egy nemrég végzett online felmérés során a lakosság és a megkérdezett állatorvosok több mint 90%-a jelezte, hogy az egyes kutyafajták másképp érzékelik fájdalmat, vagy másképp reagálnak a fájdalomra (5). A tulajdonosok között tartja magát az a tévhit, hogy a kisebb és vékonyabb kutyák érzékenyebbek a fájdalomra, mint a nagyobb méretű és testtömegű fajták. Bár igaz, hogy a fájdalom érzékelésében lehetnek egyedi eltérések, nem szabad hagyni, hogy a páciens fajtája és mérete befolyásolja a fájdalom értékelését.

3. Ha fájdalomcsillapítót adok, az elnyomja a fájdalmat és a kutya túl sokat fog mozogni

Ma már a NSAID készítmények alapvető elemnek számítanak a kutya oszteoartritisz kezelésében. A rengeteg NSAID készítmény, kiegészítő terápia és nem gyógyszeres lehetőség birtokában az állatorvosoknak sok lehetőség van a kezében a fájdalom menedzselésére. Ugyanakkor sok tulajdonos tévesen azt hiszi, ha fájdalomcsillapítót adn a kutyának, akkor túl sokat fog mozogni és azzal súlyosbítja az ízületkárosodást. Régen az állatorvosok is így gondolták. Ennek az az idejétmúlt elmélet volt az alapja, hogy a fájdalmat nem szabad csillapítani, mert akkor legalább az állat nem fog sokat mozogni. A megfelelő mozgás azonban még oszteoartritisz esetén is szükséges az ízületek egészségének megőrzése és az ízületeket támogató izmok megerősítése érdekében. A kutyák aktivitásának visszafogására érdemes más, humánusabb módszereket választani, például oszteoartritiszes kutyáknál a pórázon sétáltatást, vagy műtétek után a rövid távú ketrecnyugalmat és a lakásban tartást.

A terápiás mozgatás a rehabilitációs program szerves részét képezi idült fájdalomban szenvedő kutyáknál. A gazdákkal meg kell értetni, hogy a fájdalomcsillapítók alkalmazása egy fontos kezdeti lépés, a fájdalom csökkentését követően lehet megkezdeni a mozgásterápiát. Jobb lesz a kezelés kimenetele, ha a gazdáknak több lehetőséget is mutatunk az intenzív, vagy túlzott mozgás korlátozására, és összeírunk egy listát, hogy kutyának mit szabad csinálnia és mit nem.

4. A krónikus fájdalom csak az idősebb kutyákat érinti

 Az ügyfelek általában nem figyelnek oda a krónikus fájdalom jeleire, csak amikor már idősebb a kutyájuk. Krónikus fájdalom azonban bármely életkorban jelentkezhet. Az oszteoartritiszt elsősorban az idős kutyák betegségének tartják, pedig akár egészen fiatal korban is jelentkezhet olyan kutyáknál, amelyeknél valamilyen fejlődési rendellenesség (patellaficam, könyökízületi dysplasia, csípőízületi dysplasia, stb.) vagy ízületi trauma alakult ki. Ízületi trauma bármely életkorban előfordulhat, itt azonban a fiatal, energikus kutyák vannak nagyobb kockázatnak kitéve. Becslések szerint az 1 évesnél idősebb kutyák 25%-át érinti az oszteoartritisz (6). Egy stádiumba sorolást lehetővé tevő eszköz, például a Canine Osteoarthritis Staging Tool (COAST) fiatal kortól való alkalmazása a betegség pontosabb követését teszi lehetővé, ami elsősorban akkor fontos, ha a páciensnél valamilyen kockázati tényezővel kell számolni.

Egyes esetekben műtétek után is kialakulhat krónikus fájdalom, de az állatorvosok mindent megtesznek ennek elkerülésére a fájdalom előzetes és perioperatív menedzselésével. Nagyon keveset tudunk a fantomfájásokról kutyáknál, de egy friss vizsgálat igazolta, hogy létezik a jelenség, és annál rosszabb, minél hosszabb ideig tartott a fájdalom az amputálást megelőzően (7). A tulajdonosok nincsenek tisztában a posztoperatív fájdalom jeleivel, ezért nem feltétlenül értik, hogy miért kellene beadni a felírt gyógyszereket. Ezért rendkívül fontos az ügyfelekkel beszélni a fájdalomcsillapítás, elsősorban a műtétek utáni fájdalomcsillapítás jelentőségéről.

Viselkedési problémák esetén is kell gondolni idült fájdalomra, a páciens életkorától függetlenül. Friss kutatások szerint a viselkedési problémák miatt specialistához beutalt esetek legalább egyharmadában találtak valamilyen fájdalmat, ami állhatott a probléma hátterében, de ez az arány akár 80% fölötti is lehet (8). Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy mennyire játszik szerepet a krónikus fájdalom egy viselkedési problémában, akkor amellett, hogy megkérjük a tulajdonost, hogy töltsön ki egy fájdalomfelmérő kérdőívet, érdemes próbából elvégezni egy fájdalomcsillapító kezelést.

5. Veszélyes minden nap gyógyszereket szedni

Időbe telik, amíg kialakul a fájdalomcsillapító hatás. A gazdák viszont aggódnak a gyógyszerek mellékhatásai miatt, vagy azt gondolják, hogy a gyógyszerek, mint olyan, rosszak vagy veszélyesek. Előfordulhat, hogy nem érzik szükségét annak, hogy kutyájuk minden nap gyógyszert kapjon, vagy nem értik meg a fájdalomra utaló jeleket. Az ilyen tulajdonosok gyakran kihagynak egy-egy adagot, vagy „csak a rosszabb napokon” adják be a gyógyszert, ami azt jelenti, hogy a kutya nem kap folyamatos fájdalomcsillapítást. Előfordul, hogy ezt a gyakorlatot az is erősíti, hogy a recepten alkalmazási előírásként a „szükség szerint” kifejezés szerepel.

Állatorvosként mi magunk is aggódhatunk a NSAID készítmények hosszú távú biztonságossága miatt, de tudjuk a kockázatot mérsékelni, kezelni és csökkenteni, ahol csak lehet. Azt is tudjuk, hogy a betegek többsége jól tolerálja a NSAID készítményeket és a szövődményektől való félelem nem lehet ok, hogy ne kezeljük a fájdalmat. Természetesen minden állatnál egyedileg kell elvégezni a kockázat/haszon értékelést, de az esetek többségében a napi gyógykezelés várható előnyei meghaladják annak kockázatát.

A rendelkezésre álló bizonyítékok többsége arra utal, hogy a hosszabb távú NSAID kezelésnek jobb a klinikai hatása (9). Természetesen nem minden kutyának kell naponta gyógyszert szednie élete végig–ez függ az adott pácienstől és az eset súlyosságától is. Az azonban minden esetben rendkívül fontos, hogy a kezdeti időszakban a gazdák betartsák a kezelési előírásokat, és az állatorvos ebből kiindulva tudja meghatározni a hosszú távú kezelési tervet. Egyes kutyáknál, például súlyos oszteoartritisz esetén szükség lehet arra, hogy életük végéig gyógyszert szedjenek.

A tulajdonosok félelmeit enyhítheti, ha megbeszéli velük a választott készítmények biztonsági profilját és elmagyarázza, hogyan lehet mérsékelni a kockázatot a kezelés előtti értékeléssel és a rendelőben végzett ellenőrzésekkel. Ezen kívül a gazdák otthon is tudják figyelni kedvenceiket, és jelentkeznek, ha bármilyen kérdés vagy aggály merül fel. Egyes tulajdonosokat elég emlékeztetni arra, hogy a fájdalomcsillapítás állatjólléti kérdés, egyikünk sem szeretné, ha egy állatnak fájdalommal kellene élnie.

Az egyéb kezelési lehetőségek, mint például az akupunktúra, a gyógynövények, a fizioterápia, a masszázs vagy az őssejtkezelés felmerülésekor érdemes a rendelkezésre álló információk és eredmények figyelembe vételével egyedileg mérlegelni, hogy melyik segíthet az adott páciensnek.

A krónikus fájdalom jelentősége kutyáknál

A krónikus fájdalom aluldiagnosztizált, felismerése azonban állatjólléti szempontból alapvető fontosságú. Krónikus fájdalommal kapcsolatos tévhitek a gazdák és az állatorvosok között is élnek. Mivel a fájdalom változó és egyedi különbségek lehetnek, sok tényező akadályozza azt, hogy a kutyák megfelelő fájdalomcsillapításhoz jussanak. Rendkívül előnyös, ha bevonjuk a tulajdonost és elmagyarázzuk, hogyan néz ki a fájdalom kutyáknál. Fontos a rendszeres állatorvosi ellenőrzés, de a rendelői értékelés csak egy része a teljes képnek. A gazdák is segíthetnek azzal, hogy figyelik a kutya viselkedésének változását a lakásban, a kertben és a kutyafuttatóban. Egy plusz szem és fül, ami segít nekünk megkapni mindazt az információt, ami szükséges a páciens optimális menedzseléséhez.

Jó megoldás lehet arról meggyőzni a tulajdonost, hogy kezdjen el egy rövid távú fájdalomcsillapítási programot, például NSAID kezelést megfelelő mozgatással, és nézze meg, hogyan változnak a kutya tünetei. Az esetek többségében javulni fognak a tünetek, és most már a tulajdonos hajlandó lesz hosszú távú kezelési tervben gondolkodni kedvence számára.

Az állatorvosnak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy a gazdák megértsék a krónikus fájdalom jelentőségét kutyáknál. A krónikus fájdalom menedzsmentjéhez az állatorvosnak és a gazdának együtt kell működnie. Bár még mindig élnek tévhitek és félelmek a fájdalommal kapcsolatban, általánosságban azért nagy mértékben javult a fájdalomcsillapítás megítélése. Az új kutatások, a fájdalom értékelésére, monitorozására és kezelésére vonatkozó új módszerek kidolgozása révén folyamatos a fejlődés.

Felelősségi nyilatkozat: A szerző kompenzációban részesült az Elanco vállalattól a cikk megírásáért.